Ki Hasznos Apollónia, a sződiek „Nővérkéje”, és mit jelent a neve mögött olvasható kétbetűs rövidítés? A Sződön eltöltött közel másfél évtizeden kívül általunk kevéssé ismert életéről, sorsáról kérdeztük a 85 éves szerzetesnővért.

– Volentics Gyula beszéde
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Hunyadisok!

Amikor megláttam a mai napon bemutatásra kerülő tablókat, úgy éreztem, hazajöttem. Nem csak azért mert Önök közül, közületek átfogóan talán én foglalkozom legtöbbet e képeken bemutatott témákkal, értékeinkkel, múltunk bemutatásával, hanem azért is, mert visszaigazolást látok az itt felsorakoztatott „alkotásokban”.

Községünk a Faluház átadásakor Madách Imre mellszobrával gazdagodott

Értékvesztő és értéktévesztő korunkban ma is nagy szükség volna valós emberi értékekre

2009. október 18-án avatták föl vitéz Székely Jenő – egykori sződi tanító, kántor, leventeoktató és amatőr festő – emléktábláját, amelyet a Sződi Helytörténeti Alapítvány honlapján állított tiszteletére.

Az írás szerzője Szalachy Johanna – leánya báró Buttler Klárának és ifj. Szalachy Bélának, aki a Sződön kúriát építő, és 1865-től 720 holdon gazdálkodó, földbirtokos Szalachy család egyik leszármazottja. A család birtokát 1945-ben, a kúriát pedig az ötvenes évek elején államosították, a házból csak két szobát lakhattak. Így éltek az 1956-os forradalom kitöréséig. Gyermekeik nevelése érdekében több százezer magyar társukkal együtt ők is el szándékozták hagyni az országot. Mire a határon észbe kaptak, a „vasfüggönyt” visszaépítették. Tompánál jutottak át Szerbiába. Nisbe mentek, ahonnan három hónap után, 1957 áprilisában érkeztek Belgiumba. Szalachy Johanna Volentics Gyula kérésére – sződi helytörténeti anyaggyűjteményének kiegészítésére – küldte meg Ausztriából kalandos élettörténetét, melyben szerzetesi hivatásválasztásának mozgatórugóiról is beszél.

A tanító, aki hatvan éve szerzett diplomát

Községünkért végzett kiemelkedő munkájukért a falunapon emléklapot vehettek át