1920. június 4-én délután fél ötkor megszólaltak a harangok. Történelmi tény, hogy az első világháború veszteseként igaztalanul büntették meg a nagyhatalmak a Monarchia utódállamát, Magyarországot. Ezen a napon a Párizs melletti Nagy-Trianon kastélyban a békediktátum során egy tollvonással fosztották meg területe háromnegyed részétől, lakossága 60%-ától. Területe 282 ezer négyzetkilométerről 93 ezer négyzetkilométerre csökkent, lakossága 18,2 millióról 7,6 millióra. Az elcsatolt területek ma Szlovákiához, Csehországhoz, Ukrajnához, Romániához, Szerbiához, Horvátországhoz, Szlovéniához és Ausztriához tartoznak. A határokon kívül rekedt magyarokat megfosztották legelemibb emberi jogaiktól, anyanyelvük hivatalos használatától. A nemzetet ért tragédiát tetézi e történelmi bűntény agyonhallgatása. Az új nemzedékek semmit nem tudtak Trianonról, nem tanulták történelemórán, kimaradt az iskolai tananyagból. Így aztán nem csoda, ha az itt élők „lerománozták” az Erdélyből áttelepült magyar nemzetiségűeket.

Volentics Gyula