Garaba Imre

Idén éppen ötven éve, 1958-ban született a tökéletesen megbízható labdarúgó mintaképe, Garaba Imre. A 80-as évek meghatározó válogatott védőjátékosára a kitartás és taktikai fegyelmezettség volt jellemző. Mai futball-legendáink egyike, a nyolcvankétszeres labdarúgó válogatott, későbbi edző pályafutását Sződön kezdte.

Ha nagyon röviden akarjuk Garaba és magyar futball kapcsolatát leírni elég ennyi: „az ötödik”. Azaz a válogatottsági számokat tekintve Garaba Imrét csak a megboldogult Bozsik József (101 alkalommal szerepelt a nemzeti együttesben), Fazekas László (92), Grosics Gyula (86) és Puskás Ferenc (85) előzi meg. A még életben lévő volt játékosok közül csak hárman előzik meg.

Lakóhelyén, a sződi általános iskolában ismerkedett meg a labdarúgással, majd 1972-1976 között a III. kerületi TTVE-ben folytatta pályafutását. Rendhagyó módon került első csapatához. Édesapja, Imre bácsi ebben az időben Óbudán a temetkezési vállalatnál volt sofőr, a vállalat igazgatója, pedig az első csapatnál edzősködött. Egy vezetés közbeni beszélgetésnél merült fel az ötlet, Imre játszon a III. kerületben. Az elején nehezen találta meg a helyét, mert idősebbek közé került, de aztán a saját korosztályához irányítottak, hála Marada Győzőnek. Nála aztán jól alakult minden, azon túl, hogy megtalálta számára azt a posztot, ahol később válogatott futballista lett, egy remek közösségbe is került. Befogadták őt az óbudai vagányok, ami falusi srácként fontos volt neki.

Óbudáról a Váci Izzó csapatához került, ahol 1976-1979 között játszott, itt Jeszenszky Imre volt rá nagy hatással. Ezután 1979-től 1987-ig a Budapesti Honvéd volt a csapata. Garabát Tichy Lajos fedezte fel a Honvéd számára, amikor egy mérkőzés alkalmával szinte egyedül tartóztatta fel a kispesti csatársort. 1979. augusztus 29-én, az 1-1-re végződött Bp. Honvéd-FTC rangadón mutatkozott be az NB I-ben.

A Honvéddal négyszeres magyar bajnok (1980, 1984, 1985, 1986), és egyszeres kupagyőztes lett (1985/86). Mérkőzést vívtak a Real Madrid ellen, legyőzték a Sporting Lissabont. Tichy Lajoson kívül Mészöly Kálmán tett még sokat azért, hogy jól alakuljon a karrierje.

A kőkemény védő hírében álló Garaba nemcsak a 80-as évek Honvédjának lett alapembere, de kihagyhatatlan lett a válogatottból is. Alapembere volt a Mezey György-féle csapatnak, amely mindeddig utoljára képviselte hazánkat világbajnokságon. Játszott az 1982-es futball világbajnokságon Spanyolországban, és az 1986-os mexikói VB-n is, mindkét világverseny valamennyi magyar vonatkozású mérkőzésen pályára lépett. Összesen 243 bajnoki mérkőzésen és 16 nemzetközi kupameccsen lépett pályára. 1978-1993 között a bajnokságban 14 gólt, míg 1980-1986 között a nemzetközi porondon 1 gólt szerzett. 1986-ban aktív játékos létére az MLSZ elnökségébe választották. 1987. június 13-án a DMVSC-Bp. Honvéd mérkőzésen játszott utoljára a Honvédban.

1987-ben belekóstolt a légiós életbe. 1987-1989 között a francia másodosztályban, a Stade Rennes csapatában mérette meg magát. Ezután 1989-1992 között három szezont játszott Belgiumban, az RSC Charleroi csapatában. A válogatottban Garami mester is számíthatott a külföldön játszó labdarúgóra, aki rutinjával, munkabírásával csapata egyik leghasznosabb tagjává nőtte ki magát. 1980 és 1991 között volt a válogatott keret tagja, ahol a 82 mérkőzésen hátvédként 3 gólt lőtt.

A fantasztikus becsúszó szereléseiről híres emberfogót, a mindenki által tisztelt kemény védőt az 1981/82-es szezonban az év játékosává választották. 1992-ben hazatért és 1993-ig a BVSC játékosa, utána 1993. áprilistól szeptemberig annak vezetőedzője lett. 1993/94-ben a REAC, 1994/1995-ben a Gödöllő SC edzője, majd 1996-ban a tréneri csúcsra felérve, az MTK vezetőedzője lett. A REAC és a Gödöllő időszak szép emlékeket hagyott benne, mindkét csapatnál jól érezte magát, hagyták dolgozni, csak az volt a baj, hogy mivel az anyagi lehetőségek igen behatároltak voltak, az előrelépésre nem volt remény. Így aztán nagy lehetőséget látott az MTK ajánlatában, és örömmel ment a Hungária körútra. Itt sem végzett rossz munkát, ám amikor lejárt a szerződése, nem marasztalták, és ezzel gyakorlatilag be is fejezte az edzősködést.

	Garaba Imre

MTK után mehetett volna alacsonyabb osztályba edzősködni, de nemet mondott. Az első osztályból és vidékről is volt érdeklődés, de az idő múlásával egyre inkább úgy érezte, nem akar egyedül költözni, nem szeretné magára hagyni családját, a mindennapos utazgatásnak pedig nem látta értelmét. Belekóstolt az üzleti életbe, ahol jól érzi magát, így aztán az edzősködés iránti vágya lassacskán el is múlt. A kék-fehérek után már nem vállalt edzői állást, sőt csalódásai miatt manapság a labdarúgástól is távol tartja magát, ritkán fordul meg labdarúgással kapcsolatos eseményeken, teljesen eltávolodott a sportágtól. A futball helyett már a család, a nagypapa-szerep, a vadászat és vállalkozása tölti ki az idejét.

2008. április 26-án kitűnő hangulatú mérkőzést játszott a Honvéd Champions öregfiúk csapata, amely a Bozsikstadionban látta vendégül a Brazil Masters ’94 elnevezésű világbajnokokból álló gárdát. A braziloknál zömmel a 14 éve világbajnoki címet nyerő dél-amerikai válogatott tagjai léptek pályára. A sztárparádén Garabán kívül Bebetoék ellen többek között pályára lépett Détári Lajos, Andrusch József, Pisont István, Eszterházy Márton, Bodonyi Béla, Illés Béla, Halmai Gábor és Sallai Sándor is.

Garaba Imre a mérkőzés előtt így nyilatkozott: „Nekem háromszoros öröm ez nap. Egyrészt végre újra láthatom a srácokat, akik közül nagyon sokkal nem találkoztam elég sok ideje. Másrészt újra láthatom a barátaimat, harmadrészt pedig játszunk. Az igazság az, hogy én már csak nagyon ritkán játszom, de ez most nagyon jó a régi társakkal.”